Viszont azt el kell ismernem, hogy az autósok nagyon óvatosan kerülgettek. A vége azért mégis csak az lett, hogy a vízválasztónál lévő fogadóban pólót kellett cserélnem. S míg ittam életem egyik legdrágább kóláját (4 decis pohár = 3,60 EUR) egy kicsit megint leszakadt az ég. Az ész azt diktálta, hogy ilyen körülmények mellett, jobb lesz kihagyni az erdei kalandokat, az országút továbbra is a barátunk. Lefelé menet háromszor állt el, és állt neki az eső. Ez csak annyit jelent, hogy esik 20-25 percet, majd szünetel kb. tizet.
Ilyen felállásban értem be, azaz értem be majdnem Kollnauba, a napi szálláshelyre. Város szélén nekieredt. Egy buszmegállóban húztam meg magam, ahová jött értem Ralf, a házigazdám.
Napi szállás? Már van benne egy zarándok!!! Stefan… 🙂 Hogy kik járnak ezen a vidéken!? Kiderült, hogy két éve egy lengyel testvérpár járt itt Lengyelországból jövet…
Aztán a szomszédból látogatók jönnek. Regina is, aki drezdai, de Tatabányára ment férjhez, fia Passauban, lánya Ecseren … 🙂
A vacsora mellett pedig Ralf meséli az útjait (2). Igaz, rákból gyógyulásokkal tarkított körülmények közötti utak voltak. Majd nekem is be kellett vallanom, hogy nem ez az első utam, s pár km már van a lábamban. Úgy tűnt, okoztam némi meglepetést… 🙂
