De ezt inkább annak tudom be, hogy a hőmérséklet nagyon hamar elszállt 25 fok fölé. 25 fok felett pedig, mint tudjuk, már lélegezni is nagyon nehéz, nem hogy gyalogolni. Közben pedig, a korábbiakhoz képest eléggé meglepetésre, hamar indult a szomjúság időszaka. Az első szünetet egy focipálya mellett kellett (!) tartanom. Egészen kicsi srácok fociztak, a szülők pedig a klubsöröző teraszán… Söröző … Azért azon egy kicsit elámultam, hogy a pultnál kellett rendelni, a csapos pedig a saját kis cetlikre húzta a klasszikus cseh varázsvonalakat. Majd az illető eltette az ő kis cetlijét. A végén pedig annak alapján fizetnek az emberek. Jóóóó, lehet mondani, hogy kisváros, és senki nem kockáztat.
Két és fél órával később rámjött, hogy nekem most ebédelnem kell. Ilyenkor mondják, hogy csoda? 🙂 🙂 Már teljesen a város szélén jártam, amikor a semmiből előkerült az enyhén flancoskodó Fehér Páva étterem… Knédli kellettt, ez volt a választási kritérium. S lőn!! Svíčkova, saját készítésű knédlivel. Tényleg remek svíčková volt, szomjaztam is utána elég hosszan. Leginkább azért, mert nem akartam magam túlinni, így csak egy pohárnyi sört ittam mellé. A két korsó helyett … 😉
A kaja előtt még felhívtam Matějt, mikor is érkeznek majd vissza unokával Prágába, mert ugye én kb. 7-ig mennék előre, aztán meg be a városba. A végső egyezség annyi lett, hogy Stará Boleslavból majd hívom, s egyeztetünk tovább. Na, nem így lett. Nekem még volt éppen 3 km-em, amikor hívott, hogy most indulnak, és kb. fél óra múlva össze is tudnak szedni Stará Boleslavban. Ezt hívják perfekt egyeztetésnek, így aztán nem sokat ellenkeztem, csak toltam egy kicsit a tempón. Nyertem vele 3 percet, mialatt rendelhettem még egy kiszáradásellehetelenítő söröt, és már pakolhatunk is be az autóba, én pedig ültem Sári mellé…
Mert mégis csak az a kérdés inkább, hogy 4 óra unokázás, vagy 4 óra külvárosi gyaloglás. Én az előbbi mellett döntöttem! 🙂 🙂
S most kivételesen háromszor egymás után ugyanabban az ágyban fogok aludni!!! 🙂