Igaz, nem volt túl sok megállás, pihenés, csak kétszer egy nagyon rövid ivásszünet. És természetesen továbbra is hullámvasutazás. Olyan kis álnok módra, maximum kétszer nyelvlógattató emelkedővel tarkítva.
S ha az ember siet, akkor bizony háttérbe szorul a fényképezés. Így a mai tárlat az erősen visszafogott mennyiségével marad majd emlékezetes! 🙂
Szóval 6:30-as indulás, 12:12-es érkezés, 32 km-es rövidtávval előadva… Holnap semmiképpen nem akarom ismételni. 🙂
A zarándokok nem sokasodnak, igaz ma eggyel többen vagyunk. De az új zarándok éppen a kórházból tért vissza. Baromi csúnyán néz ki a jobb lába. Rendes csonthártyagyulladást vagy mit szedett össze. Infúzió, antibiotikum … Pihenő. Vagy abbahagyja.
A másik két zarándokról – akik továbbra sem kedvesek – pedig kiderült, hogy csak az egyik francia. A másik holland, csak beszél francia. Igaz, mást nyelvi ismereteket eddig még nem adott elő. Csak azon kuncogok magamban, hogy miképpen változik majd a szereposztás pár nap múlva, átlépve a francia-spanyol határt. Kinek kell a nyelviproblémásat alakítania??? 🙂
Amúgy már kicsit kezdek ráunni a francia vidékre. Vagy egyre inkább szeretnék már a határ túloldalára kerülni. Valójában semmi baj a franciákkal, de sehogyan sem érzem magaménak az országot. Pedig én próbáltam … na, az nem feltétlen igaz, hogy megszeretni, de befogadni mindenképpen. Idegennek érzem magam benne, s ez nem annyira jó. Azt még nem döntöttem el magamban, hogy ez kifejezetten csak a nyelv miatt van, vagy … Az bizonyos, hogy a tavalyi egy hét után az idei 5 hét sokkal több, s egy időre talán elég is lesz majd a próbálkozásból.
