Figyelembe véve hogy a pöti esőzés után mennyire járhatók és vizesek a földutak, bevállaltam.
A nyelvtanulás pedig… Reggelinél az asztalnál 3 francia, egy japán és egy magyar. Házigazdánk mondja két francia zarándoknak, hogy ez a magyar beszél spanyolul, angolul, németül meg még lengyelül is, de franciául azt nem. A bátrabbik francia erre felteszi az ellenőrző keresztkérdést: „Do you speak English?” Magyar rábólint, és ráböki, hogy: „Of course”. Majd a két francia egymás felé fordul, s folytatják egymás közt franciául… Magyar azóta is ott ülne és gondolkodna, hogy ennyire rossz az angol kiejtése, vagy mi a francot is jelent az „of course”, ha presbiter úrnak nem kellett volna elmennie a templomba…
Szóval 19 km aszfalt. Egyben, tisztán, semmilyen pihenési lehetőséggel a hegyoldalban vezető úton. Csak kanyar kanyar hátán… (jó, ez így kicsit képzavaros). Jól megdícsértem magam, s a maradék 9 már nem tűnt soknak. Igaz, az ígért napsütés még nem érkezett meg…
Jött helyette eső, ami még most is tart! Állítólag holnap napsütés lesz! 😉
A sok aszfalt után kicsit belekóstoltam a jelölt útba is, irány a hegyoldal. Egyenletes csapás, balra vagy 30 m-fel lejjebb rohangál őrült módon egy folyó, a csapás pedig cuppog minden lépésnél… Picinyként volt csak bizonytalanság érzésem. 🙂 Így utána egy km múlva visszamenekültem az aszfaltra. Egy nem semmi hídon keresztül.
A szállás viszont kitűnő. Kolostorban, fűtés a közös helyiségekben, száradó ruhák és cipők. Vacsora, reggeli, Wifi … donativo alapon. Igeeen! Mindegyik francia igyekszik valamit beszélni angolul vagy spanyolul!
