Ilyen volt a mai nap a tegnapihoz képest. Nem csak szőlő van ezen a környéken! 🙂 Égig érő kukorica (persze nem kell rajta csodálkozni, mert öntözik ezerrel), meg kiwi-ültetvény, meg almarengeteg, meg – s ezen rendesen el is csodálkoztam – mogyoró liget. Hasonlóan a pár nappal ezelőtti diófaligetekhez, itt is minden fának/bokornak megvan a maga kis locsoló végződése.
Aztán megjártam ma a mélységeket is. Tengerszint feletti – alig – 20 m-es magasság? 🙂 Hmmmmm…. Kinek van meg? Utána innen lehetett a 110-120 m feletti csúcsokra törni!!!
Ami nem változott, az az aszfalt aránya. Igaz, ebben az én kezem-lábam is benne volt, mert voltak részek, ahol én tereltem magam a magasabb rendű utak felé. Persze a térképjelzések alapján az alsóbb rendű utak is aszfaltosak voltak. Mert a mai játék alapeleme … Húzunk egy egyenest két település közé. Ami összeköti őket, az lesz egy út. A jelzést viszont nem itt visszük, hanem elmegyünk jobbra vagy balra jó sokat, s az eredeti úttal párhuzamosan vagy cikk-cakk-párhuzamosan vezetjük, így legalább 2-3 km-rel hosszabb lesz a szakasz. Nem voltam ma ennyire játékos kedvemben, így nem szálltam be, inkább maradt a direkt összekötő. Az eredmény? Mínusz 5 km. 😀
Bazas pedig egy történelmi kisváros, a IV. századra datálják, gallo-római eredetek. Naná, hogy itt is van katedrális, gótikus, XII. század …
