Elkezdett viszketni a szakállam! 😀
Amúgy hosszúra sikeredett a mai nap. Időben talán nem is annyira, de távolságban több lett a tervezettnél. Vagyis rosszul terveztem. 🙂
Nagy tanulság, hogy napi végpontnak nem nagyon szabad olyan helyet választani, ami az internetes oldalakon is ajánlott szakasz végpont.
Nekem ma nem jött be, mégha Foncebadónban száznál több ágy is lenne összesen. Na de kezdjük a nap elején!
Sikerült a tervekhez képest később indulni. A 6 órás ébresztő ellenére. A gyorsan csomagolók elindultak már, mikor jön a peregrina, hogy hívnám-e a 112-t, mert nagyon nem van jól. Hát hogy a viharba ne! Naponta szoktam ilyet csinálni otthon is, meg ha külföldön vagyok, akkor pláne!
Tanulság: a spanyol nyelvismeretem addig egészen jó, hogy el tudjam mondani, hogy hol, kivel baj van, de kórleírást már nem tudok leadni.
Annyival azonban mindenképpen beljebb voltunk, hogy a vonal túlsó végén se beszéltek volna jobban angolul.
Tapasztalat: rendesen működik a spanyoloknál a 112! Az ambulanciáról kb. 15 perces érkezést ígértek, lett belőle 18. Közben pedig még a 112 is visszahívott, hogy akkor jön a mentő. 🙂
A peregrinát elvitték Astorgába orvoshoz, én pedig elindultam. A késés miatt a főút melletti változatot választva. Így azután Astorgáig összesen két elkóborolt koreaival sikerült csak találkozni.
Nagy meglepetésre tulajdonképpen Astorga is zarándokmentes övezetnek bizonyult.:o
Majd jött két nagyobb csoportosulás. Az első zarándokokból, a második turigrinokból. 10 literes Quechua-s minihátizsákos ausztrálok.
