A nap nagy kérdése, meddig is? Maradni a gronze.com által sugallt 29 + 33 km-es megosztásnál, megállva Laxéban, vagy túlmenni Laxén akár Silledáig, vállalva plusz 8 km-t, de csökkentve a következő napi távolságot, valójában lassítva a Santiagóba való megérkezést.
Két éve, egyedül indulva, Silledából Santiagóig mentem … 🙂 De akkor ugye kilencszer kellett megérkezni, s a megérkezés után indulni kellett még a következő indulási helyre is…. Most kicsit másként van … Majd dönt Laxe, a szállás. Mennyire szimpatikus vagy sem. Felkészülve a hosszabb változatra.
Időjárásilag, azaz előrejelzésileg semmi változás. Rodeiro-ban 12-től 15-ig eső, még Silledában már 9-től 15-ig …
Ezért aztán már fél 8-kor úton is voltunk. … és élénken kellett vizsgálni a felhőket, amelyek időnként egyszerűen megálltak. Semmi szél. Két kisebb, rövid csepergésen kívül sikerült lavírozni a sötét felhők mellett, között. Pedig sokszor látszódott, hogy valamelyik oldalon, kissé távolabb bizony esik…
Lalínban rövid pihenő, majd indulás az utolsó 6 km-re. Vagy még plusz 8-ra. Végül is Laxéban az utóbbi változat „nyert”, irány Sidella….
S már csak kb. 500 méterre voltunk a várostól, a leendő szállástól, amikor rendesen eleredt az eső. Irány be a tölgyfák alá. Nem is áztunk, védtek a levelek. Egészen addig, amíg kb. 5 perc múlva le nem szakadt az ég. Elkezdett zuhogni. Egyre csak zuhogott. Elő kellett venni a poncsót és az esernyőt is. Aztán még 5 perc, s kisütött a nap, s 5 perc alatt a szállás előtt voltunk.
