Kb. fél tíz körül találkoztam (mert utolértem őket) 3 hátizsákossal, 3 nővel. Később derült ki, amikor a szállásra jelentkeztem be az önkormányzatnál, hogy ők foglaltak ott szállást. Én nem, de már fél 1-re ideértem. Négyszemélyes (pótágyazható) szállás, így felpakoltam magam az egyik emeletes ágyra, felülre. Mert rém rendesnek akartam tűnni! 🙂
De úgy tűnik, feleslegesen. Lassan már késő este, s zarándok senki… Jogos lehet a kérdés: hova tűnt … a három zarándok?
Miután a kiteregetett ruhák fél óra alatt kőszáraz állapota kerültek a napon, így inkább csak sejtés lehet, hogy a forró aszfalt asszimilálta őket. De tényleg csak sejtés … 🙂 Amúgy pedig szólhattak volna nekem is, hogy nem kell tiszteletteljes öltözékben mászkálni az albergue-ben… Nem lett volna annyira izzasztó.
Amúgy az albergue önmagában nagyon jól felszerelt, bekészítve mindenféle étel és víz, ha esetleg nem lehetne a helyi boltokban vásárolni (lásd vasárnap, hétfő és még ki tudja, milyen egyéb napok).
Holnapra viszont továbbra is kánikula, narancssárga riasztás. Folytatódik majd a túlélési gyakorlat.
