Hosszú idő után végre az első igazi zarándok nap. Napsütés napsütés hátán, így aztán 26 fok is lett. Amit persze kicsit túlzásnak tartok, mert azért izzasztott. 😀 Ráadásul pedig egy könnyed nap a maga 35 km-ével.
Lassan már szokás szerint, azaz 8 körül indultam neki a napnak. Kettős céllal: eljutni Santiagóba, majd onnan eljutni, elbuszozni ismét Lugóba.
Pontevedrában jól körbefényképeztem ismét a hajóoszlopot, a Szent Jakab emlékeket, és természetesen betértem Pepe bárjába is, ahol Pepe büszkén mutatta meg a korábban otthagyott, és a többi ereklyéje között kiemelt helyet elfoglaló felvarrót is. A felvarró mellé most egy kitűző került a gyűjteményébe.
Milladoiroban megálltam az 500 Cafe’ Bar-ban egy sörre, hogy megebédeljek. Mert már jól kitapasztaltam, hogy délidőben, ugyan egy kicsivel drágábban, vagy még csak nem is drágábban, de jár a pinchos az ital mellé. S ha korsónyi a sör, akkor még a dupla adagnál is több. Ez pedig már tényleg egy ebéd! (lásd majd a képek között)
Délután 3-ra érkeztem az Obradoiróra. Kezdem sehogyan sem érteni a zarándokokat. A tér például szinte teljesen üres volt. Itt mindenki sziesztázik??? Mert még azt sem lehet mondani, hogy mindenki a zarándokirodára ment. Az előző alkalomhoz képest most alig 40 perces volt a sor. A sorban állás végén pedig dupla győzelem, KETTŐ Compostela. (Viszont csak egyszer írtak be a listára, így az idei statisztikában már maximum csak 8 egység leszek.)
Innen a forgatókönyv szinte már teljesen ismerős. Buszállomás, utazás a francia út mellett visszafelé, rácsodálkozva még úton lévő számos zarándokra, majd Lugo. Ahol a hospitalero csodálkozva nézett rám, hogy ismét itt. Most már megnyugtattam, hogy nyugi, nyugi, jövök még! 😀 Most előbb a Nortéra térek át, de a közlekedési lehetőségek miatt még Sarríába is innen gondolnék indulni.
