Valójában ismét csak bebizonyosodott, hogy ismert terepen sokkal könnyebben halad az ember. Meg az is, hogy nem az lesz elől, akik elsőként indulnak. Reggel 8-kor (eddigre ugye mindenkinek el kell hagynia a szállást) az utolsó indulók közé tartoztam. A zarándokszállás népe úgy döntött, hogy mindenki korábban indul. Nem tudom, mennyire voltak vele tisztában, hogy azért a Pontedeuméból kivezető pár kilométer elég szívatós. 2,5 km-en vagy 170 m szintemelkedés. 🙂
Majd utána, Betanzos-ig még további 4 meredek „kupacra” kellett feljutni. Talán ez a szakasz az angol út legtöbb kihívással teli része. Az első 20 km után Betanzosban tartottam a kisebb bevásárlást követően némi pihenőt. A némi persze csak annyiban fedi a valóságot, hogy ez a lábszárítás, cipőszellőztetés, evés-ivás majdnem egy órán keresztül tartott. Utána lehetett is indulni tovább, Hospital de Bruma felé. Még vagy majdnem 30 km.
Pár perccel 6 óra után értem a zarándokszálláshoz, ahol egy eddig még soha nem látott tömeg fogadott. Meg az, hogy nincsen szabad hely!! Persze, hogy meglepődtem én is. Errefelé ilyen még sohasem volt! Az sem segített a helyzeten sokat, hogy többen mutogattak rám, hogy ez az, aki … onnan jött … 😀 Vagyis Pontedeuméből. A Hospitalero is csak annyit mondott, hogy az olyanoknak, valóban zarándokoknak kéne helyet biztosítani, mint én is vagyok. De hát …! Minden hely foglalt. A csoport nagy részére busz várt, hogy elvigye őket A Coruñába. Igazán kedves volt a részükről az ajánlat, hogy szívesen elvisznek engem is a szállodájukba, és holnap reggel visszahoznak. Az már kevésbé volt vonzó, hogy A Coruñából úgy reggel 9-kor indulnak majd. Ilyen késéssel elindulni Santiago felé, hogy utána még Lugóba is eljuthassak? Szóval nem lett opció.
A hospitalero segített, hogy van egy hostal az albergue-től úgy 2,5-3 kilométernyire, az országút mellett, ahonnan a jelzéshez visszafelé vezető út is fel van festve. Telefonált is, szabad hely is volt, s a végén még zarándokbarát árat is adtak.
Azért maradt még egy kihívás a napra. Szörnyen sötét felhők kezdtek közeledni. S ugye nekem volt még az majd 3 km-em. Nagy verseny kezdődött, de végül én nyertem. A szállóba érkezésem után még 5 perc sem telt el, hogy leszakadjon az ég! Hiába! Minden rossznál lehet még valami rosszabb is! 😀
Így nem lett kevés a mai nap, de „spóroltam” egy napot, ami majd a portugál úton csökkentheti a napi távokat.
Végül mára 50,9 km, kiegészítve 1650 m szintemelkedéssel. Holnap ismét Santiago… ::D
