Viszonylagosan korai indulás. Igaz, ebbe azért kicsit bezavart az albergue rendje. Zsák szobán kívül, kint pedig nincs elég hely. Szinte meg kellett várni, amíg a francia-holland páros elindul. Mert ahhoz már nagyon hozzászoktam az elmúlt sok napokban, hogy zsák teljesen kipakol, s teljesen újra bepakol. Megy azért ez már elég gyorsan, mert mindennek megvan az ő helye.
Egy óra múlva némi trükközéssel sikerült a páros mögé kerülnöm, majd dombmenetben meg is előztem őket. A dombtetőn pedig mindenfelé szőlő. Meg némi köd is a táj felett, de ez nem baj, mert ilyenkor a nap gyengébben fűt.
Szóval szőlő. Innentől kezdve egész nap. 40 km gyaloglás, és az ember folyamatosan szőlők között halad. Ami kezdetben még szórakoztató, hiszen eddig ilyen nem volt, valami újdonság a tájképben. Később aztán már kezd kicsit unalmassá válni, mert mindig csak szőlő és szőlő. Aztán délután, amikor a nap elkezd kicsit dühöngeni, akkor pedig … Szóval a szőlő rendkívül kevés árnyékot ad, s nem oda, ahová a zarándok kívánná… Ezzel szemben viszont a szőlőtáblák között aszfaltút. Folyamatosan aszfalt. A mai nap tulajdonképpen 95 %-ban tiszta aszfalt. Délután 36-37 fokokkal… Kívántam én a szőlőt meg a művelését nagyon sok felé …
Igaz, egy idő után kíváncsi is lettem, hogy mi lehet ez a rengeteg szőlő. Aztán jöttek táblák is. Bizony a bordeaux-i borvidéken bóklásztam ma. Bordeaux nincs messzebb 60-70 kilométernél. 🙂
De a szőlők okán el ne felejtsem … Igen! A Molnár-féle téridő-görbület errefelé is működik, gyakorlatban alkalmazzák. Mert másként nem tudom elképzelni, hogy a megelőzött páros az előzést követő 2,5 óra múlva egyszer csak velem szemben jön…. Én jöttem végig a jelzést követve, ők pedig az országút felől. S az országutat jómagam kizártam a lehetséges alternatívák közül, mert nem ítéltem rövidebbnek.
