Többszörösen is. Reggel 7-kor 4 fok. Amit simán lehet nullának érezni. Nekem sikerült. 🙂
Kis kóválygások az épületek között, s valahogy sehogyan se nem akaródzott elindulni. Pedig a nap is sütött… De aztán összeszedtem magam, majd (3 km után) gyors visszatérés a jelzésre.
Azt hiszem, hogy az elmúlt napok alatt nagy lett az én hitem… Hiába minden ellentétes tapasztalat, akarom hinni, hogy a megadott távolságok a valóságban sem többek. Igaz, a tájékoztató táblákkal a matek nem mindig jön össze, de ettől miért lenne nagyobb a távolság, mint amit az internetes oldalakon írtak/írnak… Pedig tényleg nem jönnek a dolgok össze. Negyvenegykét km-rel számoltam, de végül sikerült majdnem ötvenből kihoznom!!! 🙂
Természetesen felár nélkül!
De ne fussunk ennyire előre! Már csak azért sem, mert a szokotthoz képest tényleg későn indultam. Aztán 20 km után mondja valaki azt, hogy Lubań még vagy 30 km Złotoryja-tól… Na, akkor ott majdnem lehidaltam. Megint belecsúszok egy jó késői érkezésbe… Azután – úgy gondolom, hogy csakis az élvezetek fokozása érdekében – fél egykor elkezdett esni az eső! Először optimista megközelítéssel csak az esernyőt vettem elő, de végül hamarosan teljes vizes felszerelést kellett ölteni!
Mit mondjak? Kellett. Mert a végén rendesen szétáztam. (Finoman fogalmazva). Menet közben három erdőn kellett volna magamat átrágni. Az első kettő után úgy döntöttem, hogy jöjjön az alternatív útvonal, több erdő nem kell.
Természetesen a jelek felfestése óta az erdőt rendesen átrendezték, nyitottak új utakat, elfeledtek régebbieket. Így kavartam be a nyilat követve olyan útra, amerre valójában a nyíl nem is akart mutatni, csak éppen siheder korábban rosszul festették fel, mostanra pedig nyert értelmet is. A végén visszafordultam a „jelzett” útról, és inkább kerültem egy rendeset. Nem volt kedvem eső után térdmagasságig érő fűben bóklászni egy alig látszó földúton.
A második erdőben csak sár és tócsa volt kerülgetni való, majd egyszer csak eltűnt a jelzés…. A GPS-track szerint nyomvonalon voltam, csak éppen egy szántóföld szélén, ahol semmi út…Dagonya, dagonya, szinte bokáig sárosan sikerült kikecmeregni a helyzetből.
