Mert azért napközben páran eltekertek mellettem… Csupa illatfelhővel maguk körül… Olyan 24 órás dezodoros megoldás … Én meg csak szagoltam be a hónaljam alá, hogy nékem milyen lehet a felhőm… Reggel óta nem sokat változott!! 😀 😀
Aztán szinte egész nap azon méláztam, hogy a buszmegállók mennyire kis házikók! Akár zárható ajtókkal. Komolyan kis lakások, amiben akár éjszakázni is lehet éppen…
A tervezett út első, hegymászós fele után már laposabb lett a terep. De továbbra is mezők, erdők, terep, kevésbé cipőt koptató terep. Azután volt olyan is, hogy jobbra folyó, balra mély árok, és ámuldozás, hogy ez mi is lehet. Persze minden kiderül, így volt ezzel is. Folyó és a vízimalom felvíz árka. Csak már nincs vízimalom, nem kell víz, így száraz az árok.
Útközben két Szent Jakab templom is, de a változatosság kedvéért természetesen mindegyik zárva. Még jó, hogy az útikönyvben azért fényképekkel van illusztrálva, mi is látható bennük. Kérdés továbbra is: érdemes ilyen megfontolások alapján csakis a templom miatt kitérőket tenni?? 🙂
De a legzűrösebb templom, illetve plébánia Bakov nad Jizerou-ban található. Este telefonáltam, nagy nehezen sikerült utolérni a plébánost. Elrebegtem, hogy zarándok, meg aludni, meg plébánián… A válasz pedig annyi volt, hogy rendben. Így is mentem Bakov-ba, hogy ugyan hosszú a nap, de nincs gond, lesz szállás. Napközben még telefonálni akartam, hogy kb. fél órás késéssel érkezek majd, de senki nem vette fel a telefont.
Aztán megérkeztem úgy 3/4 6 körül, becsöngetek a plébániára, majd némi idő elteltével megjelenik a házinéni, és … Elkezdi mesélni, hogy a plébános reggel küldött SMS-t, hogy mégsem tud fogadni, s útközben keressek magamnak szállást… Kicsit lefagytam. Megnéztem a telefont, s tényleg volt üzenet, ilyen tartalommal. Ezen meg kiakadtam… Azért olyan volt, hogy nem volt hely, de a plébános azért vette a fáradtságot, hogy az ígéret mellett mnegpróbál segíteni, ha már szállást nem tud adni. De azért ennyire belesz..rni dologba!!:) Oldd meg magad, zarándok! Jóóóóó, elhiszem, hogy egy 13 fős csoport az ő számára fontosabb, mint a magányos zarándok, meg hogy rengeteg dolga van a plébánosnak (esküvő, temetés, meg különböző ülések … (ahogy azt a házinéni sorolta…), s nem mindenre juthat ideje. Nem tudom, de kevésbé lennék nyugodt attól, hogy küldtem SMS-t, s azzal minden el van intézve…
Remélem, ha eljön majd annak az ideje, akkor a főkapus is csak annyit mond majd, hogy bocs, de ma egy nagyobb csoport érkezett, nem tudunk mindenkivel foglalkozni. Gyere vissza a jövő héten, addig pedig próbálj magadnak valami helyet találni egy-két szinttel lejjebb…
Arra pedig, hogy estéről reggelre azért akkora a világnak a fordulása, mert leesik, hogy ez a zarándok végül egy magyar, nem érdemes gondolni. Még akkor sem, ha azért többször megfordult ez is a fejemben.
Nem maradt ezután más hátra, mint előre. Szállásvadászat, majd még 6 km gyaloglás. Amolyan fantasztikus hangzású helyre. Kosmonosy… 🙂 Itt is egy Eva panzióba. 56 km és 900 m szintemelkedés után.
