Nem maradt más hátra, mint – ugye – előre, rátolni a tervekre még vagy 10 km-t. S ahogy az szokott lenni, a helyzet természetesen csak fokozódik. Chanceaux-ba érve személyesen is megtapasztaltam azt, amit csak gondoltam 10 km-rel korábban, amikor a telefont nem vették fel. Mert az ajtóból hívva sem vette fel senki. De az ajtó melletti csengő sem küldött ki senkit. Ennyit a németül beszélő vendégfogadókról…
Maradt a könyvben még egy cím és szám. A címen senki, így telefon… De csak franciául beszél velem a „bácsi”. Egészen jól nem értjük meg egymást!!! A szomszéd házból kijön Jean Paul – mint később megtudtam a nevét -, én pedig a fordító programmal jól megkértem, hogy hívja már fel a számot, és mondja meg, hogy zarándok áll a ház előtt, és itt aludna. Működött a dolog!!! 🙂
Kaptam utasítást, hogy menjek be az udvarra, és várjam Dominique-t, majd hamarosan érkezik. A hamarosan majdnem két óra lett … Szóval ennyit a rövid napról, amikor mindenre juthat idő!!!
De onnantól már minden működött, fürdés, vacsora… S kiderült az is, hogy Dominique beszéli kicsit a németet, így a korábbi jól nem értjük egymást átfordult jól értjük egymásba.
Minden jó, ha a vége … 😀
