Megérkezés, találkozások, konspiráció, először busszal. Távirati stílusban talán ennyi lenne a nap.
Úgy látszik, magával ragadott a francia út. Hol vannak a belső indíttatású indulások? Kel reggel mindenki, s ebből én sem maradok már ki. Jóóóó, azért nem hajnali 5-kor, de 7-kor már én is indulok. Igaz, így is szinte utolsóként a szállásról. 🙂
Valójában azért ennek az is az oka, hogy sok teendő vár, vagy várhat még Santiagóban. Időben kell érkezni, hogy utána tovább is lehessen indulni. Kicsit titokzatosként hangozhat, de pár sorok múlva tisztulhat majd a kép.
Szóval korai indulás, enyhén ködös idő (na, de Galiciában ez miért is lenne meglepő), tempós gyaloglás, és már is Salceda. Kicsivel előtte rácsodálkozok a Peregrina sörös üvegekre, de nemsokára, a Casa Tia Teresa-ban fény derül mindenre, mik is itt a változások.
A Peregrina sör egykoron galiciai kézműves sör volt, galicia alapanyagokból készítve. Aztán a tulajok, azaz a sörkészítők és a Peregrina márkanevet birtoklók között támadt némi nézetkülönbség. A márkanév tulajdonosa pedig úgy döntött, hogy márka marad, de a palackba mot már az eredeti helyi főzet helyett katalán, nagyüzemi sör kerül. Most peddig errről gondolnak a zarándokok, amit gondolnak. De bizonyosan nem azt ihatják, amit még ihattak 2017-ben. Az eredeti sör pedig a Casa Tia Teresa-ban kapható.
Teszteltem, s valóban a korábbi ízek jöttek elő. Aztán már csak hígítottam egy kis Coca Colával. 😉 Csakis a folyadékmennyiség miatt. Igaz, nem semmi kehelyben felkínáltan!
A nap másik nagy meglepetése az az átalakítás, amit az úton továbbra is végeznek. Áthelyezték a Santiago oszlopot!!! Onnan korábban az országút mellett vezetett az út, fák árnyékában. Ehelyett az úttól beljebb túrtak, gyalultak egy újabb utat … Ha finoman akarok fogalmazni, akkor is kiábrándító. Persze azoknak, akik először járnak arra, mindez semmi újat ne jelent. Ez a jelen, ez a valóság, mintha mindig is így lett volna.
Elkészült az autópálya felett átvezető új híd is.
