S támogatom az időseket is!! Még akkor is, ha volán mögé ülnek. Meg persze azokat is támogatom, akik az ilyen volán mögé ült időseket engedik inzultusmentesen kibontakozni. Mert lássuk be, hogy kb. másfél perc alatt kitolatni az utcára, majd némi kormánytekerés után beállni a saját sávba, s ehhez másfél percnél többet nem felhasználva (de ennyit tutti igen) menni az útra, ez senkinek sem semmi. Ezután pedig csak Bobi szavai jutottak nem is egyszer eszembe, hogy itt mindenki a saját kockázati tempójának megfelelően vezet. Légyen akár 80 éves is…
Ugyan az elmúlt napokban egyre inkább feltűnő, hogy nincs, de eddig a szöveges részekből is elmaradt… Alig (vagyis inkább szinte nem is) lehet találkozni útikeresztekkel… Pedig Bayern még rendesen el volt látva! Ettől függetlenül Esslingen megér egy kicsit hosszabb látogatást is.
Még akkor is, ha éppen a templomi pecsétet nem lehet megszerezni. Sekrestye zárva, plébánia hivatal zárva. De ez a nap már csak ilyen. Természetesen Winnendenben sem lehetett fél 9-kor a Szent Jakab templomba bejutni, s megcsodálni a Jakab-ábrázolásokat. Egyszerűen csak azért, mert mindenhová rossz ütemezéssel érkezek (lásd a rothenburgi alapesetet!)
Viszont látszódik, érződik Stuttgart közelsége. Beépített területek egymás hegyén-hátán, valamint a repülők is az ember feje fölött röpdösnek a leszálláshoz.
A másik nagy rábámulás, a szőlőtermő vidék. Hegyoldalakon keresztül csak szőlő. Neckar-völgy. Ha pedig nem lenne szőlő, akkor helyette almafa… 🙂 Meg néhol cseresznye is. Ami már érik. Minőségbiztosítottam. Arról a fáról már lehet szüretelni.
Aztán pár szó a szálláshelyről, ahol nagyon kedvesen fogadott Renate. Aztán hazaért a férje, Peter is. Aki Rainbow. És nem német. De angol angoltanár. Így aztán a közös vacsora némi nyelvi zűrzavarba kergetett. Német és angol közötti választások. S időnként egyszerűbb volt az angol … Hmmmmm.
S már csak a holnapra kell majd koncentrálni, 42 km a táv Tübingenig.
