Melyik táv a könnyebben teljesíthető? Előre 40 km, vagy visszafelé 18 km? Az utóbbi persze igazából nem is visszafelé, hiszen csak arra visz az út, ahonnan számtalanul jönnek szembe.
Úgy tűnik, nekem ezekkel a rövidebb távokkal vannak komoly gondjaim. Két éve is, amikor Finisterréből mentem “visszafelé” Santiagoba. Negreirából az alig 20 km több, mint 6 órámba került…
Nos, most is megálltam szinte minden lehetséges helyen. Légyen az egy templom, ahol pecsételni lehet, vagy csak egyszerűen egy bár. Mindez nem feltétlen csak azért, mert a szállást csak 13-tól lehetett elfoglalni. De végül mindegy. Csak legyűrtem a távolságot, eltoltam magam Ponferradába.
Közben persze kiosztottam számtalan “Buen Camino”-t, amihez a szembejövők nagyon furcsa arcokat tudtak vágni … A koreaiak örömködtek előre a köszönéssel is (de lehet, hogy csak ezt tudják, ezt viszont állandó színvonalon és mindenki felé), míg számtalan arcról lerítt, hogy mennyire szenved a hátralévő kilométerek miatt, ez meg itt már visszafelé megy, és még csak sántítani se sántít …
Elgondolkoztató azért, hogy ki miként él meg egy ilyen visszafelé tartónak tűnő embert? Mert volt úgy is, hogy semmi “Buen Camino” … Mert olyan nem lehet, hogy valaki szembejön???
Hmmmmm….
Végül is lassan véget ért a zarándokhullám (ebből persze volt több is), Ponferrádában pedig legfeljebb már csak szállást kereső zarándoknak tűnhetett az ember. (Sokat persze nem kellett keresni a szállást, mert a GoogleMap azért gyorsan odavezetett.)
Azután még némi bevásárlás, majd jöhetett az, ami az eddigi 3 alkalommal elmaradt. Be a templomosok várába! 35 fokban. Még jó, hogy volt bent némi szél, ami kevésbé izzasztott. A várról valamit? Talán majd a képek többet mondanak… Vagy szebben … Az bizonyosan pozitívum, hogy a belépőre van zarándok-kedvezmény. 6 euró helyett csak 4. Kell hozzá a credencial, amibe viszont ingyenes a pecsételés… 🙂
Hamar elszaladt az idő, s indulni kellett az állomásra.
