Ennyi volt mára a terv. 17,4 km. Így végül nem volt sok értelme elkapkodni már a felkelést sem.
A Salvadoron gyaloglók közül többen is elindultak már 6 órakor (ezt onnan tudom, hogy a telefon ébresztőjét nem állítottam át, így képes volt kinyittatni velem a szemem, és számos ágyak üresen voltak már). 7 órakor már csak a felettem alvó srác volt ágyban, kettőnkön kívül pedig az utolsó három salvadoros 7-kor indult. Bizonyosan iparkodtak, mert reggel 7-kor még 8 foknyi meleg sem volt. 3/4 9-kor mutatott a gyógyszertár 8 fokot.
Némi kis jelzéshiány miatt kellett a GPS a városból kijutáshoz, de utána már semmi panasz nem lehet a jelzésekre. Így az egyes számú általános panaszt letudhattam, emiatt már nem akartam útvonalat módosítani. 🙂 Mert a stratégia mára az volt, hogyha vacakok a jelzések, akkor La Magdalena-ból visszakavarok inkább a francia útra. Illetve ha La Magdalena-ban mégsincs szállás, vagy Vegarienzaban nincs esetleg szállás, akkor szintén irány a francia út.
Röviden? Jelzések rendben! La Magdalena rendben. Kitűnő a churrería! (Sikerült az első churroshoz hozzájutni, ráadásul egészen jó forró csoki társaságával.) Vegarienzaban pedig felvették a telefont, s van szállás is, meg van hely is, Illetve már van egy zarándok is… Még dél előtt megérkezett!!! Némi irigykedés, hogy milyen gyors!
Ez a szállás pedig ezek után felülírta az előzetes terveket. Koncepciót váltottam. (Na nem úgy, mint az alapviccben! :)) Eszerint ma elmegyek Vegarienzaba, ezzel lesz egy szabad nap, amit arra fordítok, hogy majd Congostoból nem egyenesen Ponferradába megyek, hanem Villafranca del Bierzoba, s 3-án majd onnan gyalogolok vissza Ponferradába.
