Tulajdonképpen az van, hogy az utolsó – mármint a francia szakaszon utolsó – napok programját a szálláslehetőségek határozzák meg. Igaz, csak azért, mert a 30 euró feletti szállásokat a nem létezők kategóriájába sorolom. Nos, ezért lett a mai táv kicsit ünnepi táv. Mert ha nem 29, akkor a másik lehetőség 55. 🙂 Inkább 29! 🙂
A maradék 70 km-t pedig osztom kettőbe, két napra.
De vissza a mai naphoz! Reggelre megértettem, hogy valójában mire is panaszkodhatott egy előttem járó zarándok a szállással kapcsolatosan. Mert tisztának tiszta volt, s bogarak sem voltak … De a bogár csak kommunikációs torzítás lehetett…. Szúnyog! Rengeteg szúnyog! Napközben nem lehetett őket látni, de az éjszakára előjöttek. Ebben a szúnyogétteremben pedig én lettem felkínálva. Nem is számolom már a csípéseket. Az pedig csekély öröm, hogy reggel cserébe mészárlás volt. Ami kicsit is repült, annak annyi volt. De ebben már csak a bosszú érzése volt az igazán jó.
Meg a nap befejezése volt jó! Tündéri albergue-be érkeztem. Hotel de Luna. Szállás a torony legfelső emeletén. (Azért bezárt királylánynak nem képzeltem magam! 🙂 ) 6 ágy, teljesen felszerelt konyha, mosógép, szárítógép, hajszárító. Komolyan, lakásnak sem lenne utolsó. Most pedig csak én vagyok a lakója.
Az alberguehez a kulcsot viszont a turista irodában adták. A hölggyel kitűnően megértettük egymást, nem voltak nyelvi problémáink!
