Jóóóó! Eddig azt hittem, hogy Santiago felé haladok… 🙂 Nem pedig, ahogy az a bizonyos székelyes „messze van-e” viccben szerepel!
Egy idő után a helységnév táblák két nyelven kezdtek megjelenni. A lengyel mellett németül is. Igen. Szilézia. Ez még megvolt nekem is, hogy azért ez a terület sokfelé tartozott anno. Hol ide, hol oda…
Aztán Zimn Wódka-ban a házigazda mesélte, hogy bizony ez a terület 1939 előtt tisztán német lakta terület volt. Semmi „lengyelkedés”/”németkedés” az idők folyamán. Egyértelműen csak németek… Voltak. De ez történelem már.
Ami maradt azért belőle, hogy a boltokban a helyiek valóban érdekes nyelvi kombinációban beszélnek. Akár német szavak is a lengyel mondatokban, vagy csupán csak németes kiejtésű lengyel szavak…
S ha már a házigazda szóba került… Volt ugye némi intézkedés a szállás foglalására… Sołtys asszony bevonásával. Így teljesen térítésmentes lett a szállás… Egyedül egy háromágyas – munkásszállásos szobában. TV-vel!!! 😀 😀 😀
Kell ennél több a 40 km után?? 🙂