Aztán megjelenik a segítségre küldött úr, akinek inkább azt mondom, hogy köszönöm, sikerült megtalálnom. Majd vissza a bárba, az indulási pontra. Ott az asztalról felveszem a fényképezőgépet, s alatta ott lapul a keresett pénztárca! 😀 Boldogság, örömködés!
Mindenhol segítenek!!!
Utána irány Santiago, természetesen egy rendesen átdolgozott új útvonalon… Viszont igaz, hogy az új útvonal itt jobb az előzőnél.
Santiagoban úgy jó másfélórás sor áll a composteláért, így ennek megszerzése átütemezve szombatra. Szóval nincs meg. 🙂
Némi információigény, s kiderül, hogyan lehet megszerezni a katedrális meglátogatásáról szóló oklevelet. Nem egyszerű megtalálni a helyet, de MEGVAN!! (Fényképet róla majd később!)
Majd irány Negreira, a már jól ismert útvonal, persze a bejáratott optimalizálásokkal. Mert ott nem változik semmi. Közben persze három sofőr is megáll, hogy visszatérítsen a helyes útra, de említve, hogy miként is lesz onnan tovább, már nyugodt szívvel hajtottak tovább. 😀
Negreira, Albergue Anjana. Tavalyi szálláshely. A hospitalera pedig mindenkinek mutogat engem, hogy ő az, aki egy nap alatt Finisterre-ből jött idáig 70 km-t. Az emberek pedig csak hüledeznek, s besorolnak a marslakók közé. Vagy máshová. De azt hangosan nem mondják. 😉
Igeeeennn! Negreira. Meglepetés! Hogy hogyan, nem igazán értem, de Kata megjelent Negreiraban!! 🙂 Innen már ketten megyünk tovább!! 😉 😀
