Kemény vagyok, nem hátrálok, mindenképpen megpróbálok átjutni rajta, főleg amikor kiderül, hogy a tényleges út a rét másik oldalában vezet, s oda is csak nagy ázással lehet eljutni. Szóval mély beletörődés, akkor támadjuk a füvet, ázzak is el, amennyire eláztat… Eláztatott. A nadrágból már inkább kifelé folyt a víz… Aztán rét vége, erdő, farakás, kiváló lehetőség átöltözni! 🙂 Elő a másik nadrág, a vizes holmik pedig csomagolva…
A lényeg. A kis kalandnak köszönhetően az első két kilométert végül sikerült 45 perc alatt teljesíteni!!! 🙂
Utána már szinte szaladás lett volna az egész nap, ha a nap nem próbálja utánozni az elmúlt két nap történéseit. Délre szép lassan sikerült eljutni a 32 fokig… Félhalál nekem. 25 fok felett ugyebár nincs élet…
A tegnapi napból okulva folyamatosan kerestem az élelmiszerboltokat, hogy legyen nálam elegendő folyadék. Lett. 2,5 liter. Ezt már csak vinni kellett a hátizsákban. 🙂
Az pedig csak hab a tortára, hogy senki nem mondta: ezen a távon 850 m szintemelkedés is lesz!
Na, szóval egy kicsit legyőzött a mai 38 km, vagy inkább a nagy meleg. Délután 3 óra után persze már jobb haladni, de így nem akkorra értem a házigazdáimhoz, amikorra is ígértem. Késtem vagy 2,5 órát. Viszont akik befogadtak, tündériek. Etettek, itattak, minden jóval ellátnak.
S mivel ma még nem sikerült holnapra szállást találnom, remélhetőlg nem lesz ez másként holnap sem.
