Miután reggel fél hatkor (ismétlem: hajnali fél hatkor) a kedves hospitalero atomvillanás-szerűen felkapcsolta a villanyokat, sok idő nem maradt már az alvásra. Jaaaaa kérem, itt komolyan veszik, hogy a zarándok 8-ig tényleg hagyja el a szállást.
Így aztán 3/4 7-kor elindultam, s már csak az 5 fokos hőség miatt is elkezdtem tolni rendesen. Az első óra 7 km. Azután persze lassultam, s így végül 5 óra 20 perc kellett a 33,4 km-hez…
Első szállásfoglalóként kellett tudomásul vennem, hogy most éppen nincs Órbigo-ban magyar hospitalero. 🙁 Fájdalomdíjként azonban mehettem az ún. „magyarok szobájá”-ba.
Mosás, bevásárlás, főzés. Annyira hamar, hogy már kezdtem az órámra gyanakodni, ez bizony megállt! 🙂
Azután gyors kalkulálgatás, a következő hét napban hogyan lehet végigmenni a fogalmam-sincs-most-már-hány kilométeren.
Így holnapra Foncebadón a terv. Vaskereszt előtt nem sokkal. Ismét kora reggeli indulással. 😉