A nap elkezdett valóban dühöngeni, s ezt még az erdei ösvény sem tudta nagyon csillapítani. Azután a település pedig túlzás, mert ez a település összesen két ház egy nagy rakás romos épület mellett. 🙂
Viszont az albergueben (egyben bár és étterem) rendesen megitattak, s – rendkívül megható módon – még egy bocadillot is képes voltam betolni.
Majd papír szerint már csak 11,5 km maradt hátra, de ezt azért sikerült 12,5-ből kihoznom! 😉
Azt viszont senki nem mondta, hogy majd 6 km alatt lesz 350 m szintemelkedés is!! Jólesett?!
A végén pedig megint csak fel kellett mászni a faluba! Még nem bírtam rájönni, hogy miért raknak minden falut dombtetőre …
Ivás, ivás, evés, ivás, és az El Classicora már nem is maradtunk a bárban. 😀