Aztán hirtelen jött is a megvilágosodás, hogyan is volt tegnap az a sok velünk szembe, Santiagoba visszafelé halandó!!! Mert a 100 km-es távolságot nem csak Sarriából indulva lehet teljesíteni! Kiváló kezdő helyszín Lires is (hogy ne kelljen már teljesen Muxíáig elmenni) a maga kb. 101-102 kilométerével!!! 🙂 S hogy ez mennyre így van, azt a többi visszatérő kiszsákos is tanúsíthatja…
Olveiroa-ig az a szakasz van, amikor bizony nem feltétlen kötelező szolgai módon követni a jelzéseket. Sokkal inkább vissza a hagyományokhoz! Ha pedig esetleg még takarékoskodni is szükséges a kilométerekkel, akkor meg pláne. Bon Xesus a kulcs mindenhez. Faluban és falun kívül is … 🙂 kb. jó 1,5 km pedig a nyereség … 🙂
A nap fénypontja pedig egy harcias rákkal történő „izgalmas” találkozó volt. Nem kérdezett semmit, azonnal harci állásba vágta magát, s – szerintem – a világba kurjongatta, hogy vívjunk meg vele, ha van hozzá elég merszünk. A hadi küzdelemhez nagyon sok kedv nem volt, de azt gondoltam, hogy életmentőbb lehet, ha valahogyan visszajut a közeli patakba, s ott vívhatja a haditorna következő fordulóját. Már csak azért is, mert – amint az az úttesten felfedezhető volt – legalább két ráknak nem volt annyira sikeres az ilyen típusú nagy elszántság …
Innentől pedig a történetük teljesen ellaposodott … Nos, a mi rákunk is rettentő harcias volt, hősiesen hátrált, meg-megállva, s egyáltalán nem akart a vízbe visszatérni… Jó pár percbe belekerült, míg sikerült egy leveles faágra felmászatni, s onnan a patak mellé vonszolni. Több hír nincs róla! S arról sem érkezett hír, hogy zarándok tűnt volna el útközben.
Olveiroában rövid pihenő a bárban, majd indulás Hospitalra, mert Ceé lett a napi cél. Így kb. 40 km a napi adag. Meg aztán Ceében jobban lehet vásárolni, mint pl. Hospitalban. Gondoltuk… Végül azért kiderült, hogy mégsem annyira. Mert fieszta pénteken is tud lenni!!!! S van!!! Nagyboldogasszony … Felhőtlen öröm … Semmivel sem kerültünk beljebb, csak Fisterraba kel majd holnap kevesebbet gyalogolni. Lassan már számolni sem érdemes, hányadik fiesztába futunk bele az elmúlt nem egész két hét alatt…
Öt év után a hospitali elágazásban ismét balra, azaz Fisterra felé volt a folytatás. Nem untatás, csak ténymegállapítás … Már ez az út sem a régi … 🙂 Valamint továbbra sem szeretem a murvával feljavított, lábpróbáló utakat. Azt meg pláne nem, hogy állítólag mindez a zarándokokért történt …
Az meg felér a barbársággal, hogy a dombtetőn is kicserélték a szakasz egyik kultikus útjelző kövét egy semmitmondó standardra … Arról a helyről beszélek, ahonnan először lehet meglátni az óceánt, ahonnan először lehet meglátni a fisterrai világítótornyot.
Csapongás vissza a fieszta környékére…. S amit eddig még soha … hamburger a vásári kavalkádból, miután az önkiszolgáló automatából lehetett félliteres üdítőket szerezni. Hamburgerről jót vagy semmit. Szóval ennyi. 🙂 (De egyszer majd el lehetne árulni a nagy titkot … hogy leginkább azért marhahúsból … 🙂 )
