Kicsit múlt, mert az induló cipőmmel az utolsó nap… Azt hiszem, így is túlteljesítettem vele. A cipő maga talán nem, de már nem volt egyszerű benne a járás. Kb. 1650-1700 km-ig voltunk egymásnak hű társai. Most nyugdíjazom, s valamikor majd hazakerül Budapestre is. Bízom benne, hogy a váltótársával holnap semmi gond nem lesz, s egy kicsit talán hosszabban is együtt lehetünk majd. Ehhez mindenképpen fogytam már pár kilót, s az útvonal is sokkal inkább terepi lesz, kevesebb aszfalttal. Szóval a bizalom megszavazva.
De vissza a mai naphoz … Az első harminc kilométeren, Heilsbronnig Marion ismét társult mellém. Aztán a maradék 14 km-t már egyedül toltam végig, mert a gyerekekkel is foglalkozni kellett, Bobinak nem ártott a segítség. 🙂 Majd vártak is rám, mert végül is ma ízelítőt kaptunk a következő napok időjárásából. A hőmérőm mutatott a nyílt terepen 32 fokot is… Egy kicsit tényleg őrület, hogy nincsen arany középút!!! 🙂
