Nem indultunk túl korán. Mert reggel hátha … A katedrális pedig 8-kor nyit.
Tegnap elrettentünk az eszméletlen hosszú sortól, s bíztunk benne, hogy reggel majd könnyebben bejutunk. Nem így lett. A katedrális az átépítés ideje alatt csak 9-kor nyitja kapuit … Mi pedig azért mégsem annyira későn indultunk, s nem akartunk fél órát még várakozni.
A már oly sokszor végig járt út. Meglepetés csupán csak annyi, hogy meglepően sokan jöttek szembe. Arra pedig nem találtunk azonnali megoldást, hogy miért is a rengeteg kis hátizsák …
Bizalmi indexünk rendkívül alacsony volt egész nap. Senki nem akart utánunk jönni! 🙂 Hiába! A „sárga nyíl” vakság! Sárga nyíl, akkor mindenképpen arra kell menni! Eddig azt hittem, hogy ez az elsőutasok megkülönböztető tulajdonsága, de lassan kezdem változtatni a véleményt … 🙂
Villaserióban gond nélkül sikerült szállást foglalni, így nem kellett nagyon sietni.
Carballal-ban aztán elénk ugrott két kissrác, hogy vegyünk karkötőt, csak 2 euró darabja. Azonnal vettem elő az én karszalagomat, s felajánlottam, hogy cseréljünk … Mire hasonlóan azonnal jött a válasz, hogy jó, egy euró, mert az én karszalagom kevesebbet ér… 🙂 Volt a srácokban üzleti érzék … Én meg mondtam nekik, hogy ok, ez akkor nekik ajándék lesz, mert messziről jöttem, de tőlük most nem veszünk semmit… Aztán amikor még jól eltávolodva visszanéztünk, a srácok még mindig a karszalagjaikkal voltak elfoglalva, közben elhalasztva vagy 6 zarándokot. 🙂
Negreira-ba érve szomorúan konstatáltuk, hogy kedvenc alberguenk, az Anjana bizony nagyon bezárt, s az épületen kint az eladó tábla…
