Óvtak ettől a szakasztól, nem is kevesen. Na nem azért, mert valami eszeveszetten veszélyes lenne, vagy eszméletlenül fárasztó lenne. Csupán csak azért, mert végig aszfalt. Igaz, az „eredeti óvás” az vagy Cacabellosig vagy Villafranca del Bierzoig vonatkozott. Pieros egészen más miatt került a képbe…
Nos, az aszfalt alapvetően teljesen igaz. A nap végül is arról szólt, hogy a Sil folyó vízttározóját kellett megkerülni, majd eljutni egy szép egyenes út mentén Cacabellosig, ahol a Camino Olvidado tulajdonképpen véget ér, mert belefut a francia útba. A szakasz „szépsége” pedig abban rejlett, hogy valójában vagy 18 km-en keresztül semmi sincsen, csak az aszfalt út.
Cubillos del Sil viszont kedves helynek bizonyult. Keltettem némi feltűnést. De csak azzal, hogy válaszoltam a zarándokra vonatkozó kérdésekre. Mert azt mégiscsak meg kellett mondani, hogy baszk-földön én most nem jártam, nem onnan indultam, hanem csak La Roblából, viszont addig megtettem pár kilométert Varsóból… 🙂
