Nem, nincsen semmi baj! Csupán csak vége Elzásznak, más földeken járok. Errefelé már tényleg a francia a honos nyelv. Vagy lehet más is … De ne rohanjunk a dolgok közepébe, tessék túlesni az unalmasabbnak tűnő leíró részeken is! 🙂
Reggel 6-kor még esett. Az egész éjszaka folyományaként. Biztató volt. Fél 7-kor már szállt fel a pára. 7-kor még szemerkélt egy kicsit. Fél 8-kor pedig elindultam. Esőnadrágban. Mert a mezőn azért ott a víz.
S ha nem akarok az útból némileg nyírni (ami mellesleg egészen jó ötletnek bizonyult) , akkor teljesen felesleges lett volna az esőnadrág. 🙂 Mert délre már volt kék ég, volt napsütés, lett meleg.
S aztán jött a meglepetés, amikor a félnapi szakasz vége előtti faluban egy hölgy a kerítés túloldaláról bőszen kérdezett valami számomra azonosíthatatlant… Na, én aztán bátran elé álltam, és jól megmondtam neki, hogy nem beszélek franciául. Erre már csak azt tudta visszarebegni, hogy azért angolul igen? 🙂
