Amit csak annyival nehezítettek, hogy egy 6 km-es szakaszon a nagyobb esők után végighajtották – szerintem oda-vissza – a marhákat, hogy tapossák az agyagot csüdig. Nos, láthatóan és érezhetően megtették. Most meg nem lehet egy egyeneset lépni. Finoman fogalmazva is sokkal szarabb, mint a sok-sok kő. Tanulság: nyugalom, mindig van lejjebb! 🙂
Azután már csak pöti hab mindennek a tetejére, hogy még egy kis zápor is lecsapott a cél előtt 2 km-rel. 🙂 Persze mire átmentem teljes védekezőbe, addigra gyorsan abba is maradt. 😀
Igaz a jelek szerint csak átmenetileg, mert vagy 40 perce leszakadt az ég, s azóta is vakuznak kegyetlenül. A tetőn pedig csak kopog az eső! 🙂 Mi lészen így a sok, vacsorára elvándorolt zarándokkal?
Arra már gondolni sem merek, hogy milyen lesz így holnap reggel a pálya.
Szóval 39 km, s a holnapi nap az utolsó az Aragonésen. Délután irány Bilbao.
