Sikerült is a lábamat valahol 2 órányi gyaloglás után jól meghúzni. Utána aztán húztam tovább is … 🙂
Egyszerűen nem akart menni a gyaloglás. Nem szoktam én óránként megállni, de most nagyon is. A kilométerek pedig nem nagyon akartak fogyni. Pedig erőlködtem rendesen. Arról nem is beszélve, hogy nem csak az útvonal leírás nem volt összhangban a kapott GPS nyomvonallal, de még én is képes voltam dolgokon túlszaladni. Csak úgy! Éljen a szabadság érzete!
Szóval szenvedés… Aztán mikor ráfordultam volna a befutóra, akkor is túlszaladtam, így a Ferences-kolostorhoz a másik irányból érkeztem. De ekkor már nem is veszekedtem magammal, hogy hol is jár az eszem, meg egyebek.
Viszont a Ferences-kolostor!!! Pecsétért csengettem be. Be is hívott a barát az irodába, meg is kaptam a pecsétet, majd elkezdett faggatni… Ettem ma már? Éhes vagyok? Szabadkoztam evésügyileg, s inkább csak kértem ötletet, hol lehetne ma éjszakára megszállni. Gyors telefonálás majd érkezik a barát, s mondja, hogy ezt a szállást megoldjuk… Van egy nem használt épületrész, ott vannak szobák, ha az nekem megfelel.
Még ellenkezni sem volt időm, már vezetett is hátra… Mint kiderült, a noviciusok laknak a másik két lakrészben, ez a rész pedig lakatlan. Kifelé menet még megnézhettem, hova kell visszajönnöm zuhanyozni, mert a lakrészben nincs meleg víz. Csak vízforraló… 🙂 Zsákomat leraktam az egyik szobába, és megint csak nem ellenkezhettem, mert menni kellett ebédelni!!!
