De ez csak annyiban igaz, hogy a tegnapi nagy zuhogás után ma mindenhol a víz nyomaival lehetett találkozni. Mert az is kiderül, hogy a homoknak van rendkívül jó tulajdonsága is… Nem sárosodik! 😉 A több hetes szárazságot követően pedig a föld most mindent elnyelt… A keret vége? A változatosság kedvéért délután fél hatkor, úgy a semmiből, megint leszakadt az ég. Egyszerűen ömlött 10 percet, majd hirtelen, mintha elzárták volna.
A mai út első felében (azaz 22 km) valójában nem sok sárga nyíllal találkoztam. Igaz, akkor lepődtem volna nagyon meg, ha mégis!!! Kicsit átterveztem tegnap az útvonalat, s úgy döntöttem, hogy Piotrków Trybunalski, a varsói út vége, illetve a Częstochowa-ba vezető út induló pontja kimarad egyelőre az életemből, s ha háromszög, akkor a kettő helyett csak az egyik oldalt járom le. Így lett az irány Sulejów. A víztározó mellett, csak éppen a keleti oldalon. Mert ugye jó dolog az, ha van offline térkép meg GPS!!! 🙂 Nagy újdonságot végül nem csináltam, mert végig a kék jelzést kellett követni. A kilométerek pedig fogytak szinte észrevétlenül, mert az út kanyargott össze meg vissza… A kedves hosszú egyenesek elmaradtak … Jóóóó! A nap második felére lett belőlük ismét! 😀
Sulejówban rövid pihenő, némi kajálással és zokniszárítással egybekötve. Hogy a fánkról ne is feledkezzek el!!! 🙂 Aztán már csak 18 km, a Pilica nevű félelmetes folyóhoz közelebb vagy tőle távolabb. A lényeg, hogy nem a partján… Amúgy ez a Pilica tényleg érdekes – nem tudok rá jobb meghatározást – lapos folyó… De azt hiszem, ilyen a Visztula is.
