Reggel Barbara is korán indult, 7-kor már nekivágott a hazaútnak. Előtte azonban büszkén mutatta az én karszalagom mellett azt, amit Muxiában kapott, a Delfinben. Mi tagadás, nagyon érdekes dolog volt viszontlátni azt a karszalagot Franciaországban, amit még Kata tervezett, s juttattunk el Muxia-ba másfél éve. 🙂 Barbarát is „megnyugtattam”, hogy a két karszalag ugyanabból a forrásból származik. Az bizonyos, hogy nagyon örült mind a kettőnek! 🙂 🙂
A nap első feladata a jelzésre visszatalálás volt. Valójában ez csak némi aszfaltozást jelentett. Aztán már csak irány Varzy, ahol kicsit fel tudtam tölteni magamat, meg a palackjaimat. Mert volt szupermarket, és 12:30-ig volt nyitva… 🙂 Nem, kaját már nem vettem többet, viszont jó meg kell tanulnom, hogy a bevásárlásokat a következő szakaszokon előforduló bevásárlási lehetőségek térképezésével kell tervezni. S akkor nem kell 2 napon keresztül hordozni a félkilós tésztát, és a nagyobb üveg bolognai szószt! Mert lassan már ezek is elnyerik a zarándok címet …
Az már kevésbé esett jól a lelkemnek, hogy amikor megnéztem a napra tervezett hátralévő szakaszt, akkor bizony arra még 25 km jött ki. A meglévő 22-höz. Tegnap este pedig kivontam egy számot a másikból, s az csak 39-et adott eredményként. Kicsi eltérés. (:)) A szépen elgondolt du. 4 órás érkezéshez képest némi időeltolódás…. Aztán az is hozzátartozik még a szakaszhoz, hogy tulajdonképpen egyetlen egy faluba ment be, 10 km után, majd jön a 15. Vagyis inkább csak ment volna be. A történelmi útra hivatkozva bizony a jelzés most rövidebb utat választ! … és kihagyja a falut …
