A pálosoktól a Domonkos-rendi nővérekhez.
Végül is úgy döntöttem, hogy nem lesz egyben 61. Leginkább azért, mert kavartam én most itt a mikor és hovával elég sokat, de tulajdonképpen a Częstochowába érkezés tervezett dátuma május 3-a. Azaz még csak holnap! 🙂 Akkor meg hova lenne az a nagy sietség?!! Jóóóó, kicsit azért az is belejátszott, hogy a jobb bokámnak nem nagyon ízlik a sok aszfalt, s igyekeztem bölcsnek tűnni azzal, hogy nem erőltetem meg. Hátha kell még később is!
Mára 32 km. Valójában túl sok izgalom nem volt út közben. Mert az indító 12 km aszfaltot semmi esetre sem nevezném annak. Utána némi szerencse, hogy neki kellett menni a földeknek, erdőknek … Igyekszem optimistán szerencsének nevezni, ha nem is bokáig, de 3-5 centire mindenképpen, süllyed az ember lába a pergő homokban. Ehhez már csak annyi a hab, hogy egész nap jó kis szembeszél fújdogált. Nem, szélsebességet nem tudtam mérni, csupán csak a lógó bot mozdult ki úgy 45 fokos szögben … Az ügyesebbek ebből már elég könnyen kiszámolhatják. 😀
Folyamatosan el kellett ismernem, hogy a GPS-útvonallal nagyon nagy szerencsém van. Hirdetem én otthon fennhangon, hogy a lengyeleknél már több, mint 6000 km jelzett Szent Jakab út van … Nos, az eddigi két szakaszból nem kívánnék mélyebb következtetéseket levonni. De … Először 12 km-en keresztül semmi. Majd megjelenik egy nyíl, amikor át kell kelni egy főútvonalon, de semmi sem mutatja, hogy utána jobbra neki kell menni a mezőnek. Aztán a földeken össze-vissza földutak, kereszteződések, nyíl semmi. Csak a GPS-track alapján kanyarogtam. De még ez sem teljesen tökéletes, mert a track és a tényleges út között van vagy 80-100 m eltérés. Ahol a track, ott bevetett szántóföld. Aztán erdő mélyén előbukkan egy erősen megfáradt, kopott nyíl.
