Reggeli bemelegítésnek Viana – Logroño. A tegnapi nap kötelező jellegű folytatása.
Logroño előtt idősebb néni oszt pecsétet és árul caminós ajándékokat. Pecsétért cserébe én adok neki ajándékot, egy karkötőt. A meglepődést követően, amikor elmesélem neki röviden a sztorit, sok-sok szerencsét és nagyon jó utat kíván.
A városban viszont … nos a városban minden zárva. Fél 9. Sehonnan nem lehet szerezni semmit. Kárpótlásul(?) megnéztem a katedrálist, ami anno kimaradt. (Az a baj, hogy katedrális tekintetében egy kis idő óta Bourges az etalon …)
Majd megint csak kiderül, hogy miden megváltozott. Kifelé vezető park lett, a kifelé vezető gyalogút sem piros már, a tó is nagyobb lett, a környéke is más lett … Meg az új utak miatt is más a vonalvezetés, hidak, átjárók stb. Csak az jut eszembe ismételten, hogy ezek miatt a változások miatt senki sem kiabál a nagy éterben? Pedig szintén az örökséghez tartozik… Vagy ezt már zömében mindenki így találta, s ez az alapértelmezett állapot? S úgy tűnik, maximum az én gondolataim állandósulnak. 🙂
A kivezető parkban az úton találtam egy babasapkát, s hátranézve ott is lehettek a gazdái, úgy majd 200 m-rel mögöttem. Jófej vagyok, de nem akartam visszagyalogolni. Így leintettem az éppen érkező biciklist, aki jólnevelten megkérdezte, hogy „heeee?”. Jaaa, be volt dugva a füle zenével …. 🙂 Megjelbeszéltük, hogy sapkát vissza kéne vinnie a babás szülőnek …. Meg is tette, majd amikor utolért, csengetett egy kicsit, s mutatta, hogy …
