Röviden: 34,1 km, 1045 m szintemelkedés. Úgy vagy hatszor, kilométeren belül felfelé 100-150 m, majd jobb esetekben azonnal lefelé… Igen!!! Erősödök! 🙂 Minden tekintetben…
Igaz, a pihenő után azért nem volt egyszerű ismét elindulni. A reggeli rutin is kicsit más volt, aztán voltak kósza gondolatok, hogy nem volt jobb az elmúlt két nap „semmittevése”? Dombnak felfelé pedig még az ilyesmi erősödik…
De győzött Santiago!!! Már duplán is. Először három korombeli úriember jött velem szembe, s ők is megörültek nekem, hogy végre embert látnak. Meg is kérdezték, hogy hova-hova? Mondtam, csak ide, nem messze, Spanyolországba, ezen a Szent Jakab úton… Láss aztán meglepetést, mert a következő kérdés: Komolyan Santiago de Compostellaba? Azért van errefelé olyan is, aki sok mindent tud… Ennek örömére röviden elcsacsogtunk, hogy mennyi volt, mennyi lesz még, meg mikor a vége stb.
A második meglepetés a panzió recepciós nénije, akinek amikor mondtam, hogy holnap reggel én megyek tovább, mert messzire kell menni, Spanyolországba, akkor mindjárt mesélt az ismerőséről, aki szintén elment Santiago-ba, és még a Compostelláját (az ő megfogalmazásában, az a dokumentum, ami igazolja, hogy ott járt) is látta….
