Mise után irány az Akademia, Bemowo. Újabb klasszikus (noha az útvonal időközben itt is változott némileg) közlekedési vonal, a 20-as villamos…Most sikerült egy pecsétekkel ellátott A4-es papírlappal az évfolyamtársamnak bejuttatni az akadémia területére. (Pár évvel ezelőtt, a hirtelen támadt civil kezdeményezés nagyon megbukott a portáson…) Aztán fotóztunk egyet az első emeleten (ott a kitüntetéssel végzettek vannak falra írva), illetve egyet a harmadik emeleten, ahol az egyesületünk tavaly állított emléktáblát a magyarok tanulmányainak megkezdése alkalmából…
Utána pedig már tényleg nem maradt semmi más hátra, mint elindulni. Elindulni Santiago felé.
Persze mindjárt nem jelzett úton, de az első 11 m-t tekintsük úgy, mint a sikeres útkeresés eszközét!!! 🙂 S valóban! Ożarów Mazowiecki-ben megtaláltam az első sárga nyilat, s onnantól kezdve valójában semmi probléma a jelzéssel. Egy kicsit kopottak, de még jól látszódnak.
Ożarowban pedig kicsi kaland, mert a plébánián senki nem akart ajtót nyitni… Jó zarándok ilyenkor jól leül a lépcsőre zoknit szárítani, és vár türelemmel, hogy majd csak lesz valami. S így is lőn. Szemben vagy tíz méterre valaki autóban készülődik, majd pár perc múlva kiszáll, látszódik rajta a papi lét, s megkérdezi, hogy segíthet-e. Mondom neki, hogy feltétlenül, mert pecsétet szeretnék a zarándok útlevelembe. Egy kicsit pimasz visszakérdezés: na, és honnan zarándokol? Mondom, most innen Varsóból indulok, s Santiagoba tartok…
Enyhe mosoly a szája szélén, de magadóan megengedi, hogy kövessem a irodába. Pecsétel kettőt, én meg jól elfecsegem a kérdésére, hogy az első pecsétek azok a budapesti érsekségről és a Mátyás-templomból valók, mert amúgy magyar vagyok, aki a katonai akadémián tanult.
Hirtelen teljes változás…. Kérdések özönét kapom… Szükségem van-e valamire? Van-e ennivalóm? Meddig megyek ma? Kell-e valamilyen segítség? Miután megköszönve minden ajánlatot, de nem kérek semmit, kapok egy bátortalan áldást, hogy minden rendben legyen az utamon… 🙂
