Meg a meleg is fokozódott. 34 fok. Árnyékban. Így egy idő után már csak azt kellett kitalálni, hogy a város előtt, annak szélében, hol lehet találni valami vásárlási lehetőséget. A legrövidebb útvonalon ismét egy Lidl volt. Igaz, ehhez ott kellett hagyni a kijelölt útvonalat, de ez nem okozott olyan nagy lelki megrázkódtatást. A Lidl-ből kijőve pedig vagy másfél liter folyadékot toltam magamba. Igaz, azonnal olyan izzadásba kezdtem, hogy nem győztem törölgetni. De a lényeg az, hogy túlélőként jöttem ki ebből a játékból. S a maradék 5 km-en már nem volt semmi pánik.
Még az erdőjárásról, illetve a tegnapi kempingről … Menetközben egy olyan helyen kellett keresztül menni, ahol sátorokat, vagy sátoralapú építményeket laktak emberek. Még a WC-t és mosdót is megtaláltam (jól le is mostam magam). Az kicsit pech, hogy ivóvizet nem vadásztam.
Perigueux városa pedig három napos ünnepségre készült. Minden felcicomázva. De én már csak a szállásra vágytam.
Ahol aztán némi meglepetés, mert a földszinten hátizsák lepakol, cipő lent hagy, s kicsi ládában lehet felhozni a szállásra, amire szükség van. Természetesen bármikor le lehet menni, s lehet bármit felhozni, de a zsák lent marad.
Amikor megérkeztem, a hőmérőm 39 fokot mutatott. Amikor elmentem vásárolni, a gyógyszertár napon lévő hőmérője 45 fokot írt ki. Az embert totálisan szó szerint pofán vágja a hőség. Remélhetőleg azért éjszaka hidegebb lesz, az ablakot nyitva lehet hagyni, s lehet majd aludni.
Amúgy a szálláson kész zarándokáradat. Rajtam kívül vagy hárman. Egy német lány, s egy francia házaspár, ahol a hölgynek szép kis Achilles-ín gyulladása van. Szigorú ágynyugalomra ítélve.
