Közben pedig találkoztam 3 magyar zarándokkal is. Állítólag az egy napi járóföldön belül van úgy kb. 30 honfitársunk.
Azért teszem hozzá, ezek szerint nem annyira feltűnősködnek. 🙂 Vagy csak nekem nincsen jó látásom és hallásom …
Röviden a nap? Jó hosszú, aszfaltos nekifutás, azután vagy 500 m-nyi szintemelkedés, rengetegen a tetőn, majd némi hullámvasutozás, végül úgy 400 m szint lefelé. S máris Triacastelában vagyunk.
Benosztalgiáztam magam a 14 évvel ezelőtti (nem uncsi ennek az állandó emlegetése?) albergue-be. Jó döntés volt! Tekintettel a majdnem 52 kilométeremre kérhettem alsó ágyat, így kaptam egy egész szobát. Családiasan kevesen vagyunk. Ide még kevés zarándok jut el, a zöme levadászódik a bevezető úton. De ez itten most nem panasz! 😉 Nekem jó helyem van!! 😀
