Végül is elértem a tervezett napi célba, ahol aztán kiderült, hogy a kolostorban leginkább csak felújítás van, mintsem éjszakai szállás!!! De kaptam ötletet, hogy a szemközti boltban kérdezzem meg, mert ott szoktak nekik is segíteni. Ennyit a zarándokok támogatásáról…. De erről majd még később, esetleg holnap értekezek egy keveset, ha több idő lesz rá.
A boltban kicsit majdnem magam alá fordultam, s nem is nagyon tudtam elmondani mit szeretnék. Kellett hozzá leülni, inni, szellőzni. Szóval eléggé lestrapáltam magam a mindenekkel. De jó zarándok hamar feltámad hamvaiból, s kiderült, hogy a főnökasszonyt kell keresni a szomszéd házban.
Húúúúú! Nem volt semmi. Számítógép előtt ülve, hátra se nézve, csak kifogások, hogy nem is tudja mi van a szobában, meg nincs ágynemű sem, meg különben is …. Gyorsan közbe szóltam, hogy nekem minden jó, csak legyen hol aludni… Aztán kulcskeresés, és bácsi átvezetett a szálláshelyre, ahol tényleg nem volt a takarítás a közelmúltban napirenden. Meg aztán csak hideg víz van, mert nem éri meg a melegítőt bekapcsolni… De sebaj, alvóhely.
Aztán mentem intézni a pénzügyeket. Elsőre 20 zł volt az ár. Meg észrevétel, hogy akcentussal beszélem a lengyelt. Persze én már annak is örültem, hogy egyáltalán beszélem! 🙂 Aztán röviden tisztáztuk, hogy amúgy magyar vagyok, és megyek végig gyalog Częstochowa-ba, utána meg Santiagoba, az úgy 4 400 km. Ezután kaptam utasítást, hogy vegyem vissza a pénzt, mert ő ilyen emberektől, akiknek ilyen céljaik vannak, nem fogadhat el pénzt. 🙂 Majd megtárgyaltuk, hogyan is voltak kereskedelmileg a 80-as évek első évei…
