Indulás után nem sokkal határt léptünk át. León y Castilla és Galícia határát. Galíciába érkezni pedig …. Nos, az mindig valami varázslatos dolog.
Valahogy azt jelenti, hogy már tényleg nincs messze a végső cél. Szóval határt léptünk át, s mindjárt változtak a jelzések is. Az örömködéshez pedig kezdhettünk dombot mászni! 🙂
Fel a domboldalba, ahol tovább lehet követni a Sil folyót. Régi ismerős Ponferrádából… Sil, Sil, Sil … Kicsit magasabbról, kicsit lentebbről, kicsit aszfalt útról, több kicsit keskeny ösvényről, és megint kicsit földútról …
Mellette pedig minden ízében, elemében Galícia. Kicsi falvak, régi-régi kőépületek. Elhagyottak, felújítottak … Időnként időutazásnak tűnik minden …
A meleg továbbra is kísérőtárs, így időnként tényleg jól esik valami „bárhideg” innivaló… 🙂
Az kifejezetten nagyon jó érzés eddig – tegnap és ma is – az úton, hogy nagyon sokan felismernek minket, s rengeteg Buen Camino-t kapunk. 🙂 A helyiek nem csak tudják, hogy camino van az ő falujukban, de a zarándokot fogadják is. Eszméletlen különbség a francia úthoz képest. Zarándoknak lenni, érezni magát küzdő embernek, nem pedig csak valami vásárlónak.
