Új fejezet.
Az időjárást jelző békák (alkalmazások, szakemberek stb.) sem tévedhetetlenek. A reggeli hő(?)mérsékletet még eltalálták a 4 fokkal, de az eső sehogyan sem akart abbamaradni. Vártam, vártam, de végül 3/4 9-kor csak el kellett már indulni!
9:15-kor abbamaradt az eső, és kezdett a nap teret nyerni. Persze ez nem jelentette azt, hogy az eső innentől kezdve már felejtős lett volna.
Üldöztem a szivárványokat, s ez nem is ment rosszul! Háromszor is sikerült a víz alá bekerülnöm. Jóóóóóó! Csak 10-15 percekre.
Aztán még némi felhő, majd azok is kezdtek eltűnni.
Hullámvasutazás volt a nap, szinte majdnem mindig a Kékes-tető szintje felett… 1150-ről indulás. Azonnal 1250-re, majd le 900-ra, és fel először 1000-re, majd 1350-re, mint a nap csúcspontjára. Azután már csak némi lebegés 1200 és 1300 között.
Most pedig lista vagyok megnézni, hogy Cistierna milyen magasan is vagyon. 🙂
Csak hirtelen kérdés. Milyen reakció várható el valakitől, ha egyszerre öt igen nagy (hogy ne mondjam, őrült óriási) termetű kutya kezd az ember felé gyors tempóban közelíteni, némi hangos ugatás közepette? 😮
Én erősen kezdtem kételkedni abban, hogy két bottal öt kutya ellen tudok-e valamilyen jó harci megoldást nem csak választani, de még alkalmazni is …
Azután felbukkant a pásztor is, de úgy tűnt, a kutyákkal nem sokat akar kommunikálni.
Viszont a kutyák jófejek voltak, maradtak a domboldalon, az útra nem jöttek le. Csak azt az egyetlen hülye kicsi bárányt terelték, vezették vissza a többiek közé, amelyik botor módon éppen felém akart elindulni világot látni. 🙂
