Akiknek pedig virsli és sör is jutott (esetleg felvonulás nélkül) azoknak meg pláne! 🙂
Talán nemcsak én emlékszek nagy dátumokra… Éppen 15 éve lettünk Uniós tagok. 2004. május 1-jén. A Cruz de Ferro-nál éppen havazott. Ponferrada-ig igazán változatosan, olvadósan, havas eső, majd csak jó hideg eső… A szállásra érve pedig nem tudtam kicsatolni a hátizsákom. Még a Windowsnál is jobban le voltam fagyva. 🙂
A mai nap valójában amolyan „túl kell lenni rajta” nap volt. Semmi extra dolog… Mármint napközben. A 20 km aszfalt egy menetben már igazán semmi extra. 🙂
A vége viszont teljes meglepetés. Leginkább a nyelvi hiányosságaim miatt. Ki a franc gondolta, hogy a Paulani, azok a pálosok??!!! Márpedig igen! Ők pedig, ugye, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. S ez itten ki is van írva a falra. A falon van még másik két tábla. Mind a kettő a falubarátságot hirdeti.
A mai út első felében (azaz 22 km) valójában nem sok sárga nyíllal találkoztam. Igaz, akkor lepődtem volna nagyon meg, ha mégis!!! Kicsit átterveztem tegnap az útvonalat, s úgy döntöttem, hogy Piotrków Trybunalski, a varsói út vége, illetve a Częstochowa-ba vezető út induló pontja kimarad egyelőre az életemből, s ha háromszög, akkor a kettő helyett csak az egyik oldalt járom le. Így lett az irány Sulejów. A víztározó mellett, csak éppen a keleti oldalon. Mert ugye jó dolog az, ha van offline térkép meg GPS!!! 🙂 Nagy újdonságot végül nem csináltam, mert végig a kék jelzést kellett követni. A kilométerek pedig fogytak szinte észrevétlenül, mert az út kanyargott össze meg vissza… A kedves hosszú egyenesek elmaradtak … Jóóóó! A nap második felére lett belőlük ismét! 😀
Nem kell azonnal a google után nyúlni, elárulom azonnal.
