33,5 km – 39549 lépés – 190 m szintemelkedés 🙂
Egy nap, tótól tóig. Az elsőben volt víz, a másodiknak pedig még a partja is száraz. Talán ezért nem volt semmi békabrekegés.
A korábbi forróság után hűvös is lett. Egész nap felhő, napsütés szinte semmi, időnként erősödő szél, és max. 16 fok. Szóval kiváló gyalogló idő.
Magáról az útról sokat nem lehet elmondani. Talán csak annyit, hogy eddig ez volt a legváltozatosabb. Mert volt benne erdő az elmaradhatatlan asztfaltnyúzás mellett. Aztán volt benne – figyelem! – kisebb ellenlejtő meg lejtő is!!! Tiszta őrület!!! 🙂
Egyre inkább be kell látnom, hogy tulajdonképpen semmi különbség sincs a tavalyi Olvidado és a mostani útvonal között. Legfeljebb tényleg csak annyi, hogy azért a mai szakaszt egészen jól lehetett a sárga nyilak mentén követni. Amúgy nincs – szerintem – élő ember, aki tudná , hogy a környezetében mik is ezek a nyilak. Egy élet nélküli élő út… Csak az a kérdés, hogy a lengyeleknél felfestett 6000+ km útból mennyi is az ilyen, tkp. mikroszubkultúrának készített út. S melyikek lehetnek a tényleg élő csapások? Talán a Via Regia… De majd pár napok múlva ez is kiderülhet.
Így marad annyi izgalom a napra, hogy reggel megáll mellettem az autó, és a hölgy megkérdezi, hogy csak kíváncsiságból, de hova is megyek? Időközben rájöttem, hogy Santiago de Compostela alapvetően senkinek nem mond semmit, így a válasz: előbb Częstochowa-ba, majd onnan Spanyolországba.
