Vagy … Nem megyek keletre, hanem az országúton, ami amúgy is rövidebb. Elsőre nem is tűnt olyan rossz ötletnek … De tényleg csak elsőre, és pár kilométeren keresztül. Irány dél, nap süt szembe, aszfalt ontja vissza a hőséget, a GPS-em is forrósodik, s a hőmérő sem mutat többet 44 foknál.
Megfontolt haladás lett belőle, kb. 3-4 km-enként egyre jobban elhúzódó pihenőkkel. Hiába, a rövidítésnek is ára van. De ennek majd a végén lesz igazán jelentősége.
Thiviers-hez közeledve jól megnyugtattam magam, hogy a szállás mellett van egy Auchan, s ott majd jól be lehet vásárolni. Kerestem is a szállást, utca 18. Csak éppen nem az a név van kiírva, mint az útikönyvben. Telefonálás. Kedves női hang, angolra váltunk, s jön a titok megfejtése. Pár hónapja eladta a házat, s már nem fogad zarándokokat. Viszont jó szívvel ajánlja a kempinget!!! Hurrá! Akkor ez itt még nem a mai út vége!!
Kempingben kedves fogadtatás, kis megfedés, hogy azért jó a helyett előre foglalni, mert nem biztos, hogy mindig olyan szerencsém lesz, mint most. Ezért aztán kapok egy egész faházat, két emeletes ággyal, konyhával …
S továbbra sem értem az embereket a kempingekben. Valamiképpen kényelmetlenségek a vizesblokkos témákban, s minden lakókocsi tetején ott a parabola antenna … 😉
