Betanzosból jó kis emelkedő vezet kifelé. Már túl a második km-en, de még az emelkedő vége előtt jön szembe egy Clio. Ugyanaz a bérelt Clio, de már csak sofőrrel. 🙂
Aztán utolértük a „maradék” hármat is. Három hátizsák, kevesebb, mint 50 liter. 🙂 Hiába! Nehéz a zarándok élete!
Azután már csak hab a torta tetejére, hogy Brumában beszóltak a hospitaleronak, hogy ők csak pecsétet szeretnének, s már mennének is. Hospitalero pedig visszaszólt, hogy neki előbb az igazi zarándokokkal kell foglalkoznia, mint amilyenek mi vagyunk a hátizsákjainkkal. 😉
Szóval alkottam(?) rájuk a lényeget kifejező megnevezést: Cochegrino.
Habár az is igaz, hogy turigrino is van szép számmal! 🙂
(Az pedig csak kicsit később derült ki, hogy az úri négyesnek kevés ideje volt, de mindenképpen együtt szerettek volna végigmenni az Angol úton, így született a tervük: egyikük – felváltva mindig más – vezeti az autót, a többiek pedig gyalogolnak jó zarándok módjára. S azt is el kell ismerni, hogy sohasem aludtak zarándokszálláson. Nos, ilyen, ha az ember sokkal korábban hoz ítéletet, mintsem megismerné a hátteret. 🙂 )
Mára mindenféle híresztelések voltak, hogy elszórtan bármikor lesz/lehet eső. Szerencsére nem lett, sőt napossá vált az idő. 😀
Santiago előtt 16 km-rel megálltunk, pihenéssé téve a napot. Cserébe holnap Santiagoból folytatjuk Negreira felé, ahol ugye a már korábban említett meglepetés lesz! 😉
A mai út? A végét ennek is szétcseszték! Én még nem tudtam rájönni, hogy milyen oka lehet annak, hogy a korábban erdőben vezető nyomvonalat áthelyezzék közvetlenül az autópálya mellé?? Csendes, nyugodt környezet. Majd 6 km-en keresztül… S ma még vasárnap, kamionmentes forgalom. Így csak 10 másodpercenként dübörgött el az ember mellett valamilyen autó!! Valami itt agyilag is nagyon elromlott!
