Egy – mondhatnám talán úgy is, hogy – hirtelen felindulásból elkövetett zarándokút.
De a hirtelenséggel mégsem lennék közel a teljes igazsághoz.
De akkor mi is történt? Nos, őszinte elismeréssel néztem mindig és mindenkire, aki „normál ésszel” szinte felfoghatatlan dolgokat követ el. Így voltam anno a Kinizsi 100-on indulókkal, és így voltam a Santiago de Compostela felé otthonról, itthonról indulókkal is. Az utóbbi hosszú utakról az élménybeszámolókat is kíváncsian, nagy élvezettel hallgattam. Meg talán kicsit irigykedtem is. De végül az is igaz, hogy azért nem éreztem olyan olthatatlan belső kényszert, hogy egyszer én is belevágjak valami hasonlóba, és elinduljak Budapestről Galíciába.
De mi lehet egy ilyen úttal a „gond”? Nem hívja az út? A legyőzendő távolság? Az út megtételéhez szükséges idő? Mi tagadás, az út úgy nevezett hívásában nem csak most nem hiszek, de korábban sem nagyon hittem. Az egy „húzásra” megtett távolságban 1500 km-ig már eljutottam. Én leginkább azzal a bizonyos 5-6 hónappal nem bírtam dűlőre jutni. Úgy tűnt, hogy ez rengeteg idő!!! Mondom persze én, aki mindenkinek azt „szajkózza”, hogy azt a 4-6 hetet igenis oda kell adni magának a saját életéből … Na de mi a helyzet az 5-6 hónappal!?
Végül aztán el is fogadtattam magammal, hogy bizonyosan meg tudnám csinálni, de tekintettel a szükséges időre, mégsem akarom (persze az időnek még később jelentős szerepe lesz!).
42! Igen, negyvenkettő!!
De hogy érthető, értelmezhető legyen …
Kétségkívül, első hallásra – még két vodka között is – egyértelműen őrült gondolat. Ellenben bogár a fülbe. Ami később már nehezen, vagy egyáltalában nem akarta elengedni az embert.
Mert őrültség-e a Kinizsi Százas? Szerintem egyértelműen igen! Akár többször is? Pláne, hogy igen! Vagy mégsem annyira? Ugye, hogy nem? Már csak azért is, mert miért is tettem volna meg 11+1-szer?
Akkor tényleg akkora őrültség elgyalogolni Santiago de Compostelába? Mert ugye egyáltalában nem lehetetlen. És a bogár, ugye, ott a fülben … és a többit „elintézte” az idő. Ám legyen! Indulás Santiago de Compostelába! S legyen igazuk a poharazástól ötletgazdaggá vált társaknak is! Indulás Varsóból. S ki az, aki nem szeret időnként különcködni, kicsit kilógni a hétköznapi sorból?
Szóval legyen úgy, hogy egy magyar Varsóból! Santiagoig, vagy inkább egészen az óceán partjáig, a világ végéig.
Az ÚT 5 országon keresztül, 115 napon át.
Nem a legrövidebb, de koncepcióval teli útvonalon. Fátima és Lourdes után gyalog eljutni Jasna Góra-ba is. Családlátogatás Prágában, családi találkozó Nürnberg alatt.
Majd még néhány pár cipő, néhány kilométer és a 25. Compostela. Végülis nem több, csak ennyi.
4321 kilométer. A 42 nyomában. Camino de la Vida.
Minderről talán nem kevés – 115 napnyi – bejegyzés ad kis betekintést , hogyan is néztek ki belülről a mindennapok. Nem gondolom, hogy mindez alkalmas lehet egy teljes körű felkészüléshez, nem gondolom, hogy teljes képet fest, mindenről beszámol, de bízom benne, hogy mindenki találhat pár hasznos gondolatot egy rövidebb vagy hosszabb út tervezéséhez.
Buen Camino!
