Igen, egy kicsit másként lett, vagy másként van, mint ahogy azt terveztem, vagy inkább ahogy azt nem jól csináltam. A sok Excelezés közben pár dolgot nem jól vezettem át, ez pedig ma este derült ki.
Könnyű gondolat volt reggel, hogy ma csak 26 km-t kell menni, aminek persze valójában 48-nak kellett volna lennie. Másik oldalról pedig nem, mert külön nap lett tervezve holnapra, viszont az csak 25 km, az összesítésbe pedig 48 került. Szóval egyre inkább nem értem magamat, így senkinek ne okozzon fejfájást, hogy miről is írogatok itt. De ha valaki megfejtette, akkor majd megérdemelt jutalomról is beszélhetünk. Szeptemberben … 🙂
Szóval most ott van a helyzet, hogy nem is tudom, hova is megyek holnap. Ami biztos: még nincs foglalt szállásom. De bízom a Szent Jakab út szellemiségében, s mivel kell, majd adatik. 🙂
Na de a mai napról… Reggel Michaela asszony kedvesen búcsúztatott, s kívánt mindent, ami ahhoz kell, hogy elérjek Santiago-ba. A maga részéről kedvezményes árral tudott hozzájárulni az utamhoz. Szállás, vacsora, italok – 500 korona. Igazán zarándokbaráti.
Napsütés, jó idő, kis távolság … Persze, hogy megindultam a magam útján, pontosabban fogalmazva, a jelzett út felé. Össze is találkoztunk, aztán sokáig haladtunk együtt. Majd gyakoroltam a színtévesztést, s a nagy napsütésben az erdőben a zöldet is kéknek láttam. Mert ezt a zöld-kéket láttam meg, így mentem is utána. Aztán persze a zsebembe nyúltam, elő a térkép ellenőrzésre, s már nem is nagyon lepődtem meg, hogy odébb vagyok, mint kellene. Plussz másfél kilométer. 🙂 Ez azért már erős indok volt arra, hogy azt a bizonyos, nagyon csábító rövidítést meg is tegyem. Ki az országútra, semmi további kavarás az erdőben. Ennek köszönhetően aztán pont annyi kilométer lett a cseh-német határig, amennyinek lennie kellett.
