Mert a tervezni tervezett 38 km-ből hogyan lesz a végén több, mint 50??? Fogalmam sincs, melyik szakasz nyúlott meg ennyire…
A nővérek mindenképpen reggelit akartak adni, így beleegyeztem, és 7-kor már a terített asztalhoz ültem. Majd némi sietség, hogy mire Andrzej megjön, már a zsák is teljes készen legyen. Szerencsére pár percet késett, így én is elkészültem.
Aztán irány ki a városból. A belvárosban még némi manó-vadászat, pár fénykép, ééés indulás…
Nem akarom túlcizellálni a dolgot. A számláló a 20 km-nél állt, amikor azt lehetett mondani, hogy elértük a város szélét. Azt semmiképpen nem mondanám, hogy élményekben gazdag útszakasz.
Közben több egyeztetés, mert a caminós baráti kör egy közeli faluba tartott piknikelni, s esetleg velük is lehetett volna menni… De mivel közben még ragasztgattunk jelzéseket is, így ez a nagy találkozás elmaradt.
Ami végül is létrejött, az az érsekség kommunkációs emberével, a Głos Niedzieli újságírójával való találkozás. Kérdés-felelek, pár fénykép, s a városhatárban búcsú a vezetőmtől, Andrzejtől. Innentől lehetett már saját templomban haladni… Miękinia-ban aztán beértem a társaságot, kaptam pecséteket, de a grillezést már nem vártam meg. Mit mondjak…?
