Egyszer majd talán az okára is rábukkanok, de a hosszabb itteni tartózkodás után is még mindig azt mondom, hogy Franciaország nem az én világom. Csak túlélő vagy túlélésre törekvő vagyok benne.
Ez a sok filozofálgatás persze nem a rendkívüli melegnek tudható be, mert ma alapvetően 29 fok körül jártunk. Kivéve amikor szembe nappal aszfalton feltornáztuk a dolgot 35-re. Túl sok változás az előző napokhoz képest nincs. Csak annyi, hogy elfogyott a vasútvonal pályája. A sok aszfalt viszont továbbra is maradt.
Azt sem tartom kizártnak, hogy a cipőm éppen a sok aszfalt ellen lázadt fel … Tegnap előtt sikerült elérni Orszáczky Istvánt, akivel egyeztettünk, hogy vannak a Caminotecaban cipők, ha odaérek próbálhatunk, ha pedig nem lesz megfelelő, akkor van még másik pár bolt. Bizton állítottam, hogy a cipőm addig bizonyosan kibírja. Azért kaptam infót, hogy SJPdP-ben is van – szükség esetén – két bolt, ahol lehet cipőt nézni.
S akkor jön a nagy forgatókönyv. Az egyik pihenőnél arra lettem figyelmes, hogy a jobblábas cipőm belső oldalán mintha a ragasztás elengedte volna magát egy kicsit. Jól láttam. Elengedte. S már kezdett ráhúzódni a sarok felé eső részre is. Pamplona kb. még 170 km. Ennyit kellene kibírnia a cipőnek. De nem néz ki úgy, hogy ez nagy biztonsággal összejöjjön. Természetesen azonnal bevetettem a csodafegyvert, a ragtapaszt (mert szigetelőszalagot nem hoztam magammal!).
Holnap főpróba, próba. Orthez 27 km. Nagy előnye, hogy van benne sportbolt, cipőbolt. Reggel azért kell korán indulnom, hogy legyen elég időm vadászni! S milyen jó a tudat, hogy a következő napokra felhőtlen napsütést ígérnek!!! 🙂 Nem kell víz elleni cipőt szerezni. Csak valami átmenetit arra a maradék cca. 150 km-re … 😉
Maradjunk annyiban, hogy eddig még, ha valami gubanc volt, mindig jött segítség, megoldás. Ezen a szokáson most sem kívánok változtatni. De azért drukkolni szabad!!! 🙂
S mert tele vagyok optimizmussal, azért a biztonság kedvéért foglaltam szállást hétfőre Saint Jean Pied de Portban. Mert érdemes tuttira is menni!;) 🙂 🙂 🙂